Parkinson-kór Kezelése

2023 Szerző: Wallace Forman | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-24 12:25

Parkinson-kór: terápia

A Parkinson-kór kezelése gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiákból áll. Minden intézkedés célja a tünetek ellenőrzése és enyhítése, valamint a késői szövődmények előfordulásának késleltetése. Ennek lehetővé kell tennie az érintettek számára, hogy hosszú ideig jó életminőségű, nagyrészt önálló életet éljenek családjukban, munkájukban és társadalmukban.

Különösen a betegség korai szakaszában a Parkinson-kór tünetei általában jelentősen enyhíthetők. Az előrehaladott stádiumokban a kezelés egyre nehezebbé válik, és a terápiák lehetséges mellékhatásai is idővel növekednek. A kezeléseket folyamatosan az egyénhez kell igazítani.

navigáció

• olvasson tovább
• többet a témáról
• Tanácsok, letöltések és eszközök
• Hogyan zajlik a Parkinson-kór gyógyszeres kezelése?
• Hogyan zajlik a Parkinson-kór nem gyógyszeres kezelése?
• Kit kérdezhetek?
• Hogyan fedezik a költségeket?

Hogyan zajlik a Parkinson-kór gyógyszeres kezelése?

A Parkinson-kórban alkalmazott gyógyszereket úgy tervezték, hogy pótolják az agy dopaminhiányát. Csökkenthetik a tüneteket, de nem tudják visszafordítani az agy károsodását. Ez sem állíthatja meg a betegség progresszióját. Ennek eredményeként a gyógyszeres kezelés néhány év után gyakran már nem hatékony.

A gyógyszerek kezelésében a következő hatóanyag-osztályokat alkalmazzák:

L-dopa (levodopa)

Az L-Dopa a leghatékonyabb gyógyszer a Parkinson-kór kezelésében, és a betegség minden szakaszában alkalmazzák. Az L-Dopa a dopamin előfutára, és az agyban dopaminná alakul. Az orális standard készítmények kapszulák vagy tabletták formájában kaphatók, a szokásos, gyors vagy késleltetett hatással.

Az L-Dopát mindig fix kombinációban, úgynevezett dopa dekarboxiláz inhibitorral adják be. Ez lelassítja az L-dopa dopaminná bomlását a vérben, azaz megakadályozza, hogy az L-dopa dopaminná alakuljon, még mielőtt az agyba is eljutna. Egyrészt növeli a dopamin elérhetőségét az agyban, másrészt csökkenti a dopamin nemkívánatos hatásait.

Megjegyzés A fehérjében gazdag étel késleltetheti az L-Dopa felszívódását, csökkentheti annak plazmaszintjét és elérhetőségét az agyban. Ezért az L-Dopát lehetőleg legalább egy órával étkezés előtt vagy után kell bevenni.

Az L-Dopa lehetséges mellékhatásai közé tartozik az émelygés és étvágytalanság, álmosság, szédülés és depresszió, hallucinációk és zavartság. Hosszú távú terápiában motoros szövődmények jelentkezhetnek. Ide tartoznak a hatékonyság ingadozásai (ingadozások), amelyek azért merülnek fel, mert az eredményesség idővel csökken, ingadozik vagy késéssel jelentkezik. A túlzott mozgások (akaratlan mozgások, rángások stb.) Szintén az úgynevezett L-Dopa késői szindrómához tartoznak. Ezeket L-dopa által kiváltott dyskinesiáknak nevezik.

Dopamin agonisták

A dopamin-agonisták olyan gyógyszerek, amelyek kémiailag nagyon hasonlítanak a dopaminhoz és utánozzák annak hatásait. Közvetlenül stimulálják az agy dopamin receptorait, és a betegség minden szakaszában alkalmazhatók.

Egyetlen kezelésként elsősorban fiatalabb betegeknél alkalmazzák, mivel a hosszú távú terápia eredményeként nagyobb a motoros szövődmények kockázata. Ezenkívül a dopamin-agonistákat gyakran más gyógyszercsoportokba tartozó gyógyszerekkel kombinálják.

Az L-Dopa-val összehasonlítva a dopamin-agonisták kevésbé jól tolerálhatók. Lehetséges mellékhatások: ödéma, álmosság, szédülés, vérnyomásesés, amikor ülőről vagy fekvő helyzetből függőleges helyzetbe váltanak ("a szem előtt feketévé válik"), székrekedés, émelygés és hallucinációk. Zavar. Egyes készítmények a szívbillentyű betegség fokozott kockázatával is társulnak.

A választási lehetőségek a következők:

• Gyors vagy késleltetett és hosszú távú hatású orális anyagok (pl. Pramipexol, ropinirol).
• Apomorfin: Rövid hatástartama miatt a bőr alá (szubkután) adják be - vagy mentő gyógyszerként autoinjektorral („toll”), vagy folyamatos pumpaként.
• Rotigotin: bőrfoltként.

MAO-B inhibitorok

A MAO-gátlók (monoamin-oxidáz B-gátlók) csoportjának hatóanyagai csökkentik az L-dopa lebontását, és ezáltal növelik az agy dopamin-koncentrációját. A razagilin és a szelegilin fokozhatja az L-Dopa vagy a dopamin agonisták terápiás hatását. Különösen a betegség korai szakaszában alkalmazzák.

COMT-gátlók

Az úgynevezett COMT-gátlók lelassítják a vérben az L-dopa lebomlását a COMT enzim (katekol-O-metil-transzferáz) révén, és ezáltal növelik az L-dopa állandó elérhetőségét az idegrendszerben. A COMT-gátlókat (entekapon, tolkapon) mindig L-dopával kombinálva adják be, az L-dopa egyidejű beadása nélkül nincs saját hatásuk. Főleg azoknál a betegeknél alkalmazzák, akiknek hatékonysága ingadozik.

NMDA (N-metil-D-aszpartát) receptor antagonisták (pl. Amantadin)

Egyrészt az amantadin hatóanyag elősegíti a dopamin felszabadulását az agyban, ami növeli annak koncentrációját. Ezenkívül lelassítja a hírvivő anyag, a glutamát túlzott aktivitását, amely részben felelős a Parkinson-kór mozgásfolyamatainak zavaraiért. Az amantadin a betegség korai szakaszában alkalmazható. Különösen hasznos azonban a betegség előrehaladott stádiumában lévő betegek számára, mivel enyhítheti az L-dopa által kiváltott dyskinesiákat.

Antikolinerg szerek

Parkinson-kórban az agyban az acetilkolin hírvivő anyagának relatív feleslege van a dopaminhiány miatt. Ez részben felelős a tipikus mozgászavarokért, például remegés, lelassult mozgások stb. Az úgynevezett antikolinerg szerek gátolják az acetilkolin aktivitását, és ezáltal a tünetek javulásához vezetnek. Ők voltak az első Parkinson-gyógyszerek, amelyeket számos mellékhatásuk miatt ritkán alkalmaznak a Parkinson-terápiában.

Hatásingadozások a terápia során (ON-OFF fázisok)

A kezelés első néhány éve általában nagyon pozitív az érintettek számára. A tünetek hosszú ideig enyhülhetnek. A gyógyszer jól működik, és a beteg könnyen mozoghat - ezt az állapotot „ ON fázisnak ” nevezik.

Egy bizonyos betegség után azonban a tünetek fokozott előfordulására lehet számítani. Az egyik úgynevezett „ OFF fázisról ” beszél, vagyis azokról a fázisokról, amelyekben a Parkinson-ellenes gyógyszer nem hat. A betegség előrehaladtával ugyanis egyre kevesebb dopamin termelődik az agyban. Ezenkívül az agy egyre kevésbé képes tárolni a szállított L-Dopát és fokozatosan felhasználni.

Az ilyen OFF fázisokban elsősorban motoros panaszok fordulnak elő, például merevség, a mozgás lelassulása, remegés vagy túlzott mozgások. A mozgás korlátozása teljes fagyásig fokozódhat. Emellett nem motorikus panaszok is lehetségesek, például emésztési és keringési problémák vagy koncentrációs nehézségek. A már meglévő panaszok néha súlyosbodnak egy OFF szakaszban.

A jó és a rossz mobilitás közötti gyakori változások (ON-OFF ingadozások) dominálhatják az érintettek teljes napi rutinját, és jelentősen ronthatják mind a mindennapi megküzdést, mind az életminőséget. Ha a nap hatása elmúlik valamivel azelőtt, hogy a következő gyógyszeradagot be kellene venni, az ember "elhasználódásról" beszél (a gyógyszer hatása elfogyott vagy véget ér). Ez azt jelenti, hogy az érintetteknek az a benyomásuk, hogy a szokásosnál hamarabb szükségük van a következő gyógyszeradagra.

A hatás ingadozása esetén először a tünetek jobb kontrollját próbálják elérni az adag növelésével vagy a gyógyszerek új kombinációjával. Ha ez már nem jár sikerrel, különösen a betegség nagyon előrehaladott stádiumaiban, vagy ha súlyos mellékhatások jelentkeznek, akkor fontolóra vehető az L-dopa vagy az apomorfin pumpás terápia vagy egy műtét - úgynevezett mély agyi stimuláció.

Pumpaterápia

Az előrehaladott stádiumban lévő betegeknél, akiket már nem lehet kielégítően kezelni tablettákkal vagy kapszulákkal, vagy akiknél a hatékonyság és a motoros szövődmények súlyos ingadozásokkal rendelkeznek, a pumpaterápia lehet alternatíva. A dopamin agonista apomorfin folyamatosan beadható a bőr alá (szubkután) egy vékony katéteren keresztül, amely egy kis hordozható szivattyúhoz van csatlakoztatva. Ily módon a hatékonyság egységes szintje érhető el, és a gyógyszer hatékonysága javul.

Egy másik lehetőség az L-Dopa infúziós terápia: A hasi bőrön keresztül egy állandó szondát helyezünk a vékonybélbe (PEG szonda). Ezen a szondán keresztül a test külsején viselhető szivattyú szabadon programozható adagban szállítja a gélszerű L-Dopát a belekbe. Ez egyenletes L-dopa szinthez vezet a vérben.

Az apomorfin-pumpát nagyobb valószínűséggel alkalmazzák fiatalabb betegeknél, a PEG-csövet inkább azoknál az idősebbeknél, akiknek táplálkozási csőre van szükségük a nyelési rendellenességek miatt. A megfelelő szonda beültetése, a szivattyú beállítása és a beteg vagy hozzátartozóik képzése a készülék kezelésére speciálisan képzett kórházi osztályokon történik.

Mély agyi stimuláció

Ha a betegség folyamán erőteljes ingadozások vagy motoros szövődmények vannak, amelyek az életminőség jelentős romlásához vezetnek, fontolóra lehet venni a műtéti kezelést. Az úgynevezett mély agyi stimuláció során elektródákat helyeznek be bizonyos agyi régiókba, amelyeket a betegség sebészeti beavatkozás keretében érint. Az elektródákat a kulcscsont alá beültetett stimulátorhoz ("agy pacemaker") csatlakoztatják. A gyenge áramlökések elektromos irritációt okoznak az érintett agyrégiókban, és így pozitívan befolyásolják zavart tevékenységüket.

Különösen a mozgásszegény életmód (akinézia), a merevség (merevség) és a remegés (remegés), valamint az OFF-tünetek három alapvető motoros tünete jelentősen javulhat azoknál a betegeknél, akik alkalmasak erre az eljárásra. A módszer fő előnye, hogy a hatás 24 órán keresztül folyamatosan fennáll, és a gyógyszerek jelentősen csökkenthetők. A mély agyi stimulációt általában 70 év alatti betegeknél alkalmazzák.

Hogyan zajlik a Parkinson-kór nem gyógyszeres kezelése?

A gyógyszeres kezelés mellett a fizioterápia, a foglalkozási terápia és a logopédia fontos alappillére a Parkinson-kórnak. Ezenkívül szükség esetén pszichológiai és szociális támogató intézkedéseket is alkalmaznak. A különféle terápiákat egyedileg és tünetorientáltan kell kiválasztani, és az érintettek függetlenségének fenntartását kell szolgálniuk.

Sport, testmozgás, gyógytorna

A Parkinson-kórban szenvedő betegek egyre nehezebben mozoghatnak a betegség előrehaladtával, ami szintén csökkenti az izomerőt. Ezenkívül az egyensúly és a koordináció progresszív rendellenességei vannak. Ezt a folyamatot némileg lelassíthatja a testmozgás és a sport. A betegség korai és középső szakaszában a fő hangsúly a fizikai aktivitás fenntartására és elősegítésére, később a leeső profilaxisra és az ízületek merevségének elkerülésére irányul. Ezenkívül kompenzálni kell a mozgásszekvenciák betegségspecifikus rendellenességeit, valamint a testtartási reflexeket.

Pozitív hatások érhetők el például nyújtó gyakorlatok, erő- és állóképességi edzés, egyensúlyi edzés, tánc, úszás, futópad edzés, Qi Gong / Tai Chi, de a Parkinson-specifikus edzésprogramok révén is. Ide tartozik a " Lee Silvermann Voice Treatment (LSVD) ", egy nemzetközileg elismert kezelési koncepció, amelyet kifejezetten a Parkinson-betegek számára fejlesztettek ki. A hang- és beszédzavarok speciális képzésén (LSVD-LOUD®, lásd alább) kívül a testedzés egy formáját is magában foglalja, az úgynevezett LSVT-BIG®Kiképzés. A képzés célja bizonyos mozgássorozatok javítása és ezáltal az érintettek mindennapi életének megkönnyítése. Az LSVT-BIG® tréninget mindig intenzív egyéni terápiaként hajtják végre, amelyben kifejezetten egyénileg kiválasztott mindennapi tevékenységeken dolgozik.

A megfelelő terápiás megközelítés kiválasztásakor hasznos, ha az edzésprogramok kialakításába bevonják az érintett személy személyes érdekeit és hobbijait. Fontos a terapeuták jó támogatása. Bővebben a témáról: Ajánlott testmozgás krónikus betegségben szenvedő felnőttek számára

Foglalkozásterápia

A foglalkozási terápiának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a lehető leghosszabb ideig vigyázzon magára és önállóan megbirkózzon a mindennapokkal. A mozgás fenntartására szolgáló gyakorlatokat szakember irányításával végzik. Különösen a finom motoros készségek és ügyesség, valamint a mindennapi funkciók (pl. Öltözködés, WC stb.) Vannak kiképezve. A kézi gyakorlatok (kézművesség, festés stb.) Vagy a lakás személyes igényekhez való igazítása szintén ennek része.

Beszédterápia

A beszéd növekvő nehézsége az érintettek többségének nagyon megterhelő. A logopédia vagy a logopédia fontos az arc, a nyelv és a gége izmainak megerősítéséhez. A légzéstechnikára, az artikulációra és a nyelési szekvenciákra irányuló célzott gyakorlatoknak segíteniük kell a tisztább, hangosabb és tisztább beszédet. A nyelési rendellenességek is javíthatók vele. A terápia további célja az időszekvenciák tudatos újratanulása a beszédprodukció során, valamint az artikuláció élességének különös figyelembevétele.

Különösen a Parkinson-kórban szenvedők számára tudományosan jól kutatott nyelvoktatás az úgynevezett LSVD-LOUD® terápia. Ennek a módszernek az a célja, hogy javítsa a személy beszédkészségét egyszerűen a hangerő segítségével. A cél az, hogy kiképezd magad egy hangosabb hang használatára, és ezáltal könnyebben értheted magad a mindennapi életben. A képzés intenzívebb egyéni gyakorlatok részeként zajlik.

Pszichológiai ellátás

A betegséggel való érzelmi szembenézés támogatható pszichológiai egyéni vagy csoportos megbeszélésekkel. Ehhez az önsegítő csoportok is hasznosak. Felajánlják az érintetteknek és hozzátartozóiknak a tapasztalatcserét a Parkinson-kór kapcsán felmerülő problémákról és arról, hogyan lehet a legjobban kezelni őket.

Ezenkívül hasznos lehet a relaxációs technikák elsajátítása (pl. Progresszív izomlazítás Jacobson szerint). A rehabilitáció során tanfolyamokat kínálnak, de ambulánsan is elvégezhetők.

rehabilitáció

A Parkinson-kórra szakosodott rehabilitációs klinikákon végzett ideiglenes fekvőbeteg-kezelésekkel összefüggésben a gyógyszeres kezelés minden szükséges kiigazításán túl a nem gyógyszeres terápiákat, például a fizioterápiát, a foglalkozási terápiát és a logopédiát gyakrabban és intenzívebben hajtják végre, mint amennyit ambulánsan lehetséges. Pszichológiai és szociális támogatást is kínálnak.

Kit kérdezhetek?

A Parkinson-kórt ideggyógyász kezeli a rendelőben, háziorvossal együtt, vagy rendszeresen járó ambuláns neurológiai kezelés alatt. Ezenkívül a Parkinson-kórra szakosodott rehabilitációs klinikákon gyakran hasznosak ideiglenes fekvőbeteg-kezelések. Fontos kapcsolattartó pontok:

• Gyógytornászok
• Foglalkozási terapeuták
• Logoterapeuták
• Pszichológusok

Hogyan fedezik a költségeket?

Az e-kártya az Ön személyes kulcsa a törvényi egészségbiztosítás előnyeihez. Az összes szükséges és megfelelő diagnosztikai és terápiás intézkedést az Ön felelős társadalombiztosítási ügynöksége átveszi. Egyes szolgáltatásokhoz önrész vagy költségekhez való hozzájárulás vonatkozhat. Részletes információkat a társadalombiztosítási ügynökségtől szerezhet be. További információk a következő címen találhatók:

• A kezeléshez való jog
• Látogatás az orvoshoz: költségek és önrészek
• Vényköteles díj: Így fedezik a gyógyszerköltségeket
• Orvosi segédanyagok és segédeszközök
• Egészségügyi szakmák AZ

valamint a társadalombiztosítási költségek megtérítésére vonatkozó online útmutató.

Amikor kórházi kezelésre van szükség

Ha a kórházban tartózkodásra van szükség Parkinson-kór miatt - például a gyógyszeres terápia kiigazításához vagy műtéti beavatkozásokhoz -, akkor a kórház költségeit számlázzák. A betegnek napi hozzájárulást kell fizetnie a költségek fedezésére. További információ: Mennyibe kerül a kórházi tartózkodás?

rehabilitáció

A kórházi tartózkodás alatt felmerülő rehabilitációs költségeket társadalombiztosítás fedezi. További ambuláns vagy fekvőbeteg rehabilitációs intézkedésekhez orvosi rendelvényre van szükség, amelyet az illetékes társadalombiztosítási hivatalnak jóvá kell hagynia. A rehabilitációs központban történő fekvőbeteg-tartózkodás esetén önrész (jövedelemfüggő) biztosított. További információ: Rehabilitáció és kúra.