Mellékvese Daganatok: Diagnózis

Tartalomjegyzék:

Mellékvese Daganatok: Diagnózis
Mellékvese Daganatok: Diagnózis

Videó: Mellékvese Daganatok: Diagnózis

Videó: Mellékvese Daganatok: Diagnózis
Videó: A mellékvesék működése a GNM szerint 2024, Március
Anonim

Mellékvese daganatok: diagnózis

Minden mellékvese daganatnak további laboratóriumi vizsgálatokat kell elvégeznie, még akkor is, ha ez véletlenszerű eredmény. A mellékvesekéreg és a medulláris hormonok meghatározása a diagnózis elengedhetetlen része. Fontos megkülönböztetni, hogy a tumor fokozott hormontermeléshez vezet-e (hormonaktív), vagy nem termel hormonokat (hormon-inaktív). Különösen fontos a feokromocitóma biztonságos kizárása, amely folyamatosan vagy spurtákban képes felszabadítani a stressz hormonokat.

Ezenkívül speciális képalkotó vizsgálatokat (szekcionált képvizsgálatokat, például CT vagy MRT) hajtanak végre a daganat méretének és kiterjedésének (pl. A szomszédos szervekbe és erekbe való növekedés) felmérése céljából. Az orvos megkapja az első fontos információt arról, hogy a tumor jóindulatú vagy rosszindulatú-e.

navigáció

  • olvasson tovább
  • többet a témáról
  • Tanácsok, letöltések és eszközök
  • Hogyan történik a diagnózis felállítása?
  • Mi az eljárás egy tünetmentes, véletlenül felfedezett daganat esetén?

Hogyan történik a diagnózis felállítása?

A mellékvese kéreg hormonaktív daganatai különböző klinikai tünetekhez vezetnek. Az első diagnosztikai lépés egy részletes anamnézisből és egy fizikai vizsgálatból áll. Hormonális rendellenesség gyanúja esetén a következő lépés az úgynevezett endokrin funkcionális diagnózis. Ez azt jelenti, hogy speciális teszteket végeznek a hormontermelés változásainak kimutatására.

További információ a témáról: A mellékvese daganatok formái és tünetei

Endokrin funkció diagnosztika: a mellékvese hormonszintjének meghatározása

  • Ha az adrenalin és a noradrenalin stresszhormonjának feleslegét gyanítják, a savasított 24 órás vizelet és a vérplazma vizsgálatát végzik; a bomlástermékek (metanephrin) kimutathatók benne. A reprodukálhatóan megnövekedett hormonszint a feokromocitóma bizonyítéka. Ha az eredmények nem egyértelműek, további vizsgálatokat, például klonidin-tesztet hajtanak végre. A klonidin olyan gyógyszer, amely központilag elnyomja az adrenalin és a noradrenalin felszabadulását. Ha a hormon szintje a klonidin bevétele után is magas marad, ez valószínűsíti a feokromocitómát.
  • Ha az aldoszteron túltermelés gyanúja merül fel, az aldoszteron koncentrációját a renin hormon koncentrációjához viszonyítva határozzák meg (ez a két hormon szorosan együttműködik a só és a víz egyensúlyában). Az aldoszteron meghatározása önmagában nem túl értelmes, mert koncentrációját sok tényező befolyásolja, és gyakran változik. Az úgynevezett renin-aldoszteron hányados lehetővé teszi következtetések levonását a mellékvesekéreg működéséről. Ha az eredmény kóros, a sóoldati teszt megerősítheti a gyanút: Ellenőrzi, hogy az aldoszteron szintje a vérben csökken-e sóoldat után, mivel fiziológiásnak kell lennie. Ha nem ez a helyzet, akkor feltételezhető az aldoszteron túltermelése (Conn-szindróma).
  • Ha felesleges a kortizol gyanúja, a kortizol szintjét a vérben a 24 órás vizeletgyűjtésben (vagy a nyálban) határozzák meg. A dexametazon teszt fontos része a hormon túltermelésének megerősítésében. A dexametazon olyan gyógyszer, amely elnyomja a kortizol termelését. Ha a vér kortizolszintje a dexametazon szedése ellenére is magas marad, ez a kortizol túltermelésére utal (hiperkortizolizmus). Egy további lépésben meghatározzuk, hogy a hormon túltermelésének oka a mellékvese daganata (Cushing-szindróma) vagy az agyalapi mirigy (agyalapi mirigy) daganata. CRH-tesztet végeznek annak megkülönböztetésére:ami egy fiziológiai kontrollhurokban végső soron a kortizoltermelés növekedéséhez vezet a mellékvesében. Ha a vér kortizolszintje a CRH beadása ellenére sem emelkedik, ez a mellékvese daganatára utal.

Képalkotó vizsgálatok

Ha a mellékvese hormonok túltermelését megerősítették, a következő lépés egy keresztmetszeti vizsgálat (számítógépes vagy mágneses rezonancia tomográfia) kontrasztanyag beadásával. Megjeleníthető a daganat mérete, pontos lokalizációja és elhatárolása (tumorkapszula), a szövetsűrűség (homogenitás, vagyis hogy a csomópont egyenletesen van-e felépítve) és viselkedése a környező struktúrákkal szemben.

Bizonyos kritériumok alapján a CT (vagy még jobb, MRT) megbízhatóan megbecsülheti, hogy a daganat jóindulatú vagy rosszindulatú lehet-e. A szövetsűrűség (a röntgensugarak csillapításával) a Houndsfield skálán úgynevezett Houndsfield egységekben (HU) ábrázolható. Ebből következtetéseket lehet levonni a szövet típusáról (rosszindulatúbb vagy jóindulatúbb): A jóindulatú mellékvese daganatok (adenomák) alacsony HU-val rendelkeznek (kevesebb, mint tíz HU). A tíz vagy annál nagyobb Houndsfield-egységek rosszindulatú daganattal gyanúsak, további diagnosztikai lépésekre van szükség, például funkcionális vizsgálat pozitronemissziós tomográfiával (PET-CT).

A daganat nagysága szintén fontos indikátort adhat arra nézve, hogy a daganat jóindulatú vagy rosszindulatú: minél nagyobb a daganat mérete, annál nagyobb a valószínűsége a rosszindulatú daganatnak (mellékvese karcinóma). A négy centiméternél kisebb átmérőjű mellékvese daganatok csak az esetek két százalékában rosszindulatúak. Ezzel szemben a hat centiméternél nagyobb átmérőjű daganatok több mint 25 százalékban rosszindulatúak.

Megjegyzés Sok más daganatos betegséggel szemben a mellékvese daganatok további diagnosztizálásához nem végeznek finom tűbiopsziát, mivel ez nem teszi lehetővé a jóindulatú és rosszindulatú daganatok egyértelmű megkülönböztetését. Ha a feokromocitómát nem észlelik, a biopszia életveszélyes lehet. A biopszia az adrenalin és a noradrenalin túlzott felszabadulásához vezethet, ezáltal súlyos vérnyomásválságokhoz és agyi vérzéshez vezethet.

Finom tűt tartalmazó biopsziát csak olyan esetekben végeznek, amikor a feokromocitóma biztonságosan kizárható, és más mellékveseektől távol eső rosszindulatú daganatok (pl. Tüdőrák) metasztázisai gyanúja merül fel.

További vizsgálati eljárások

A diagnózistól függően további eljárások alkalmazhatók a további tisztázáshoz. Például a feokromocitoma diagnózisa után nukleáris orvosi vizsgálatokat végeznek, például I-MIBG szcintigráfiát vagy F-DOPA-PET-CT-t. A MIBG (meta-jód-benzil-guanidin) egy gyengén radioaktív anyag, amely kémiailag rokon a noradrenalinnal és az adrenalinnal. A beadás után ezért főleg azokban a sejtekben tárolódik, amelyek ezeket a hormonokat termelik - vagyis feokromocitómákban. Ezek a dúsítások szcintigráfia segítségével vizualizálhatók. A vizsgálat fő célja a mellékvesén kívül elhelyezkedő tumorsejtek azonosítása (extraadrenális feokromocitóma vagy áttétek). Az úgynevezett F-DOPA-PET-CT vizsgálat a tumorsejtek tulajdonságait is felhasználja,felszívja bizonyos anyagokat. Ide tartozik a radioaktívan jelölt DOPA is, amelyet e vizsgálat részeként adnak be. Még a rossz daganatos feokromocitómák apró daganatai vagy távoli áttétjei is láthatóvá válhatnak a fokozott dúsulás révén, és így lokalizálódhatnak.

Mi az eljárás egy tünetmentes, véletlenül felfedezett daganat esetén?

A tüneteket nem okozó mellékvese daganatokat gyakran véletlenül írják le a képalkotó vizsgálatok során, amelyeket más okokból végeztek. Ezután az egyik incidallomáról beszél. Az esetek 80 százalékában ezek hormon-inaktív, jóindulatú daganatok (adenomák). Hormontermelő daganatok (pl. Kicsi feokromocitómák), valamint mellékvese-karcinómák (az esetek két-öt százalékában) vagy áttétek (az esetek körülbelül egy-2,5 százalékában) állhatnak mögötte. Ezért feltétlenül további pontosításra van szükség.

Ez egyrészt magában foglalja az endokrinológiai funkció diagnosztikával végzett laboratóriumi vizsgálatot, mert az esetleges (enyhe) hormon túltermelést mindig megbízhatóan ki kell zárni. Általános szabályként egy dexametazon teszt, valamint a noradrenalin és az adrenalin lebomlási termékeinek meghatározása a vérben (plazma metanephrin; plazma normetanphrin), valamint az adrenalin, noradrenalin, dopamin és az építő termékek metanephrin, normetanephrin kiválasztása a savasított 24 órás tesztben Kollektív vizeletet végeztek. Ezenkívül meghatározzuk az aldoszteron-renin hányadost. Az eredménytől függően további vizsgálatokra lehet szükség (lásd fent).

Ezenkívül különféle radiológiai vizsgálatokat kell használni annak felmérésére, hogy a tumor jóindulatú vagy rosszindulatú-e. Ha ez az első (esetleges) megállapítás alapján nem lehetséges, további képalkotó vizsgálatokat végeznek.

Ajánlott: